104 1Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, 2világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, 3palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. 4A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. 5Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. 6Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. 7Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. 8A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. 9Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. 10Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. 11Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. 12Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. 13Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. 14Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, 15és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. 16Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett, 17ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. 18A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. 19Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. 20Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja, 21az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket. 22Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. 23Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. 24Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. 25Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. 26Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. 27Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. 28Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. 29Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. 30Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét. 31Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR! 32Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek. 33Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. 34Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt. 35Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!