Jób második válasza: Istennek mindig igaza van

9 ¹Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ²Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? ³Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. ⁴Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni? ⁵Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. ⁶Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek. ⁷Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. ⁸Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. ⁹Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait. ¹⁰Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. ¹¹Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. ¹²Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? ¹³Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is. ¹⁴Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene? ¹⁵Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. ¹⁶Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. ¹⁷Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. ¹⁸Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem. ¹⁹Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem? ²⁰Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. ²¹Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. ²²Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt. ²³Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén. ²⁴Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? ²⁵Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. ²⁶Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. ²⁷Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, ²⁸megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. ²⁹Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? ³⁰Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, ³¹akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. ³²Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat! ³³Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. ³⁴Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, ³⁵akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet