33
1Halljad tehát, Jób, beszédemet,
és figyelj minden szavamra!
2Íme, megnyitom számat,
szóljon nyelvem torkomban!
3Becsületes szívből jönnek szavaim,
és tiszta véleményt hirdet ajkam.
4Isten lehelete alkotott,
s a Mindenható fuvallata éltet engem.
5Ha tudsz, csak felelj meg nekem
és állj ki velem szemben.
6hisz engem is Isten alkotott, mint téged,
ugyanolyan agyagból alkotott engem is,
7a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged,
és ékesszólásom ne legyen terhedre!
8Nos, te azt mondtad fülem hallatára,
hallottam beszéded szavát:
9‘Tiszta vagyok és bűntelen,
mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!
10Íme, ő vádakat talál ki ellenem
és ellenségének néz engem!
11Béklyóba szorítja lábamat
és figyeli minden utamat!’
12Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked,
mert Isten különb az embernél.
13Azért perelsz vele,
mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?
14Egyszer szól Isten,
és nem hozza elő ugyanazt másodszor:
15álom által, éjjeli látomásban,
amikor mély álom száll az emberekre,
s az ágyon szenderegnek;
16megnyitja akkor az emberek fülét
és megintve fegyelemre tanítja őket,
17hogy eltérítse az embert tetteitől,
és megszabadítsa a kevélységtől,
18hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől,
és életét, hogy ne rohanjon kardba.
19Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban,
és megfonnyasztja minden csontját,
20úgy, hogy megutálja élete a kenyeret,
és lelke a régi kedvelt ételt;
21húsa elsorvad,
csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.
22Lelke a sírveremhez közeledik,
és élete a halálthozókhoz.
23De ha közbenjár érte egy angyal,
csak egy az ezer közül,
hogy hírül adja az embernek kötelességét,
24megkönyörül majd rajta és mondja:
‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe,
megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’
25Ha el is sorvadt teste a büntetésektől,
újra kezdi ifjúsága napjait.
26Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja,
hogy ujjongva láthassa arcát,
és visszaadja az embernek igazságát.
27Körültekint az emberek között és mondja:
‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem,
de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:
28megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe,
hanem éljek és lássam a napvilágot!’
29Íme, mindezeket cselekszi Isten,
kétszer is, akár háromszor is az emberrel,
30hogy visszarántsa lelkét az enyészettől,
hogy megvilágítsa az élők napfényével.
31Figyelmezz, Jób, és hallgass rám!
Légy csendben, hadd beszéljek én!
32Ha van mondanivalód, felelj meg nekem,
beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.
33Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem,
légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«
Jegyzetek
33,14 Jób panaszkodik, hogy Isten igazságtalanul büntette őt. Eliú azt válaszolja, hogy Isten tervei nagyszerűbbek annál, hogy az ember fölfoghatná őket. Isten különböző módokon tud az emberekhez közeledni, prófétai látomással (15-18.v.), evilági próbákkal, különféle betegségekkel (19-22.v.) és a szent vezetők vagy barátok vagy tanácsadók szavával (23-28.v.). Mindezt nem mindig azért teszi, hogy megbüntesse, hanem hogy ne hagyja bűnbe esni, vagy hogy próbára tegye a jóban.