26 1Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta: 2Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? 3Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? 4Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? 5Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak. 6A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye. 7Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött. 8Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk. 9Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. 10Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. 11Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől. 12Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget. 13Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót. 14Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?