Bildád szavai hiábavalók

26 ¹Jób akkor válaszolt és így szólt: ²Sokat segítettél a tehetetlenen, az erőtlen karnak támaszul szolgáltál; ³jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességről tettél bizonyságot! ⁴De kinek nyilatkoztattad ki a szavad? És kinek a lelke szólt belőled? ⁵Összerezzennek még az árnyak is, megijed a víz is, s mind, ami benne él. ⁶Előtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva. ⁷Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti. ⁸Ő sűríti össze a vizet felhőkbe, s nem szakad le alattuk az ég boltozata. ⁹Ő az, aki elfödi a telihold arcát, felhőtakaróját fölé borítja. ¹⁰A vizek színe fölé egy kört rajzol, ott, hol a sötétség a fénnyel határos. ¹¹Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától. ¹²Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik. ¹³Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze. ¹⁴De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tőle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet