26 1Jób pedig felele, és monda: 2Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! (Jób 2,11;25,2-6) 3Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! 4Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled? 5A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is. 6Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Zsolt 138,8.12; Zsid 4,13) 7Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. 8Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad. 9Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. (Zsolt 104,2.3) 10Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. 11Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. 12Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. (2Móz 14,31; Ésa 51,15) 13Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. 14Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? (Péld 3,11)