26
1És felelt Jób, és ezt mondta:
2»Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek?
és erőtlennek karját gyámolítod?
3Kinek adtál tanácsot?
Annak talán, aki bölcsesség nélkül van,
és kimutattad bőséges okosságodat?
4Kit akarsz kitanítani?
Talán őt, aki az életpárát teremtette?
5Íme, nyögnek az árnyszellemek
a vizek és azok lakói alatt;
6mez nélkül van az alvilág előtte,
és nincsen leple az enyészet helyének,
7az űr fölé feszíti ki az északot
s a földet a semmi fölé függeszti,
8felhőibe kötözi a vizeket,
hogy le ne szakadjanak egyszerre,
9elleplezi trónja színét,
és felhőjét teríti föléje,
10kört vont a vizek köré,
odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.
11Reszketnek az ég oszlopai,
és megrémülnek intésére.
12Ereje által fölkavarta a tengert,
és értelmével szétzúzta Rahabot,
13lehelete ékesítette fel az eget,
és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.
14Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak,
ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk,
fensége mennydörgését ki bírná felfogni?«