EMLÉKEZÉS IZRAEL MÚLTJÁRA

77 ¹(A karvezetőnek a „Jedutun” szerint – Aszaf zsoltára.) ²Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson. ³Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása. ⁴Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem. ⁵Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni. ⁶Régmúlt napokra kell gondolnom, ⁷a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem: ⁸„Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas? ⁹Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret? ¹⁰Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?” ¹¹S így szólok: „Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.” ¹²Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról. ¹³Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem. ¹⁴Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges? ¹⁵Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat. ¹⁶Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait. ¹⁷A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek. ¹⁸A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek. ¹⁹Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett. ²⁰Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható. ²¹Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével.

25 (24). ZSOLTÁR. IMA A VESZÉLY IDEJÉN

25 ¹(Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram, ²Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. ³Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik. ⁴Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! ⁵Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom! ⁶Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet! ⁷Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! ⁸Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. ⁹Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. ¹⁰Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. ¹¹Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos! ¹²Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza. ¹³Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet. ¹⁴Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét. ¹⁵Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól. ¹⁶Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény! ¹⁷Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból! ¹⁸Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet! ¹⁹Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek! ²⁰Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök! ²¹Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek. ²²Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!

KNB SZIT STL BD RUF KG