A csüggedéstől a hálaadásig

77 ¹A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. ²Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. ³Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. ⁴Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) ⁵Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. ⁶Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. ⁷Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: ⁸Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok? ⁹Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? ¹⁰Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) ¹¹Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. ¹²Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. ¹³Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. ¹⁴Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? ¹⁵Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. ¹⁶Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.) ¹⁷Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. ¹⁸A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. ¹⁹Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld. ²⁰Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott. ²¹Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.

Könyörgés Istenhez vezetésért

25 ¹Dávidé. URam, utánad sóvárog a lelkem! ²Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! ³Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! ⁴Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! ⁵Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. ⁶Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. ⁷Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam! ⁸Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. ⁹Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. ¹⁰Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. ¹¹A te nevedért, ó, URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! ¹²Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. ¹³Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. ¹⁴Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. ¹⁵Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. ¹⁶Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. ¹⁷Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki! ¹⁸Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! ¹⁹Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel. ²⁰Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! ²¹Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. ²²Szabadítsd ki, ó, Isten, Izráelt minden nyomorúságából!

KNB SZIT STL BD RUF KG