77
1Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
(Ésa 42,10;Ésa 63,5-8)
2Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
(Zsolt 18,4;116,1.2)
3Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
(Zsolt 50,15)
4Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
(Zsolt 96,11-13)
5Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
(1Krón 25,1)
6Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
7Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
(Ésa 44,23.24)
8Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
9Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
(Zsolt 96,11-13)
10Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
(2Móz 25,18-22)
11És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
(Zsolt 132,13.14)
12Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
(Zsolt 76,7)
13És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
14Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
(Zsolt,77 1. Zsolt. 132,7.)
15Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
(2Móz 32,11-14; Jer 15,1)
16Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
(2Móz 12,29-31.41.45)
17Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
(2Móz 14,21; Józs 3,16.17)
18A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
19Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
(2Móz 9,24.25)
20Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
(Zsolt 98,5.6)
21Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
(Mik 6,4)
25
1Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
(1Móz 18,25)
2Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
(Zsolt 22,5.6;Zsolt 13,4.5)
3Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
(Ésa 28,16; Róm 10,11)
4Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
(Zsolt 5,9;27,11)
5Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
(Zsolt 18,3)
6Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
(Zsolt 103,17;106,1)
7Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
(Jób 13,26)
8Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
9Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
(Jób 36,22)
10Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
(5Móz 28,1-14)
11A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
(Ésa 43,25)
12Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
(Zsolt 32,8)
13Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
(Zsolt 36,9)
14Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
(Péld 3,32)
15Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
(Zsolt 18,24)
16Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
(Préd 2,15.16;Zsolt 39,7)
17Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
(Zsolt 19,13)
19Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
(Zsolt 69,5)
20Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
(Jób 27,17; Zsolt 58,13)
21Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
(Zsolt 18,21-24)
22Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
(Zsolt 130,8)