2kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet. 3A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan 4ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erőszakost azonban megtöri. 5Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold. 6Úgy száll le, mint eső a mezőre, mint a záporeső, amely átitatja a földet. 7Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold. 8Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig. 9A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet. 10Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. 11A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki. 12Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül. 13A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét. 14Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától, vérük drága a szemében.
2Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót? 9Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket. 8Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát.
16Térj meg tehát! Mert ha nem, késedelem nélkül odamegyek, és harcba szállok velük, számnak kardjával.