2Isten, add át ítéletedet a királynak,
igazságodat a király fiának,
hogy igazságosan ítélje népedet,
és méltányosan szegényeidet.
3Békét teremjenek a hegyek a népnek,
és igazságot a halmok.
4Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek,
nyújtson a szegények fiainak segítséget,
s alázza meg az erőszakoskodót.
5Éljen, amíg a nap és a hold,
nemzedékről nemzedékre.
6Úgy szálljon le, mint az eső a rétre,
s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet.
7Virágozzék napjaiban az igazság
és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik.
8Uralkodjék tengertől tengerig,
A folyamtól a földkerekség széléig.
9Boruljanak le előtte a sivatag lakói
s ellenségei nyalják a port.
10Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat,
Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak.
11A föld minden királya hódoljon előtte,
s legyen minden nemzet a szolgája.
12Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált,
s a szűkölködőt, akin senki sem segít.
13Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen
és megszabadítja a szűkölködőket.
14Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól,
mert szemében drága az ő vérük.
2»Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ,
de ki tudja magába fojtani gondolatát?
9tönkreteszi őket Isten lehelete,
elemészti haragjának vihara.
16Térj meg tehát te is, különben csakhamar föllépek ellened, és harcba szállok azokkal szám kardjával.