2. ZSOLTÁR. A MESSIÁSI DRÁMA

2 ¹Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket? ²A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen: ³„Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!” ⁴Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr. ⁵De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk: ⁶„Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen.” ⁷Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet. ⁸Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. ⁹Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted.” ¹⁰Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket! ¹¹Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, ¹²csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár