A Zsoltárok könyve

2. ZSOLTÁR 2 *Az Úr és Felkentje¹Miért háborognak a nemzetek,
és terveznek hiúságokat a népek?
²Fölkelnek a föld királyai,
egybegyűlnek mind a fejedelmek
az Úr ellen, és az ő Fölkentje ellen:
³„Szakítsuk szét bilincsüket,
igájukat rázzuk le magunkról!”
⁴A mennyekben lakó kineveti őket,
az Úr kigúnyolja őket.
⁵Haragjában így szól majd hozzájuk,
bosszúságában megrémíti őket:
⁶„Fölkentem királyomat a Sionon,
az én szent hegyemen!”
*⁷Kihirdetem az Úr rendelkezését.
Így szólt hozzám az Úr: „Fiam vagy te,
ma szültelek téged.
⁸Kérd tőlem, és nemzeteket adok neked örökségedül,
a nemzeteket örökségedül,
és osztályrészedül a föld határait.
⁹Vasvesszővel kormányzod,
cserépedényként összetörheted őket.”
¹⁰Nos hát, királyok, okuljatok,
tanuljatok, ti föld bírái!
¹¹Szolgáljátok az Urat félelemmel,
remegve ujjongjatok előtte.
¹²Tanuljatok fegyelmet,
hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja,
és az igaz útról le ne térjetek,
amikor haragja hirtelen fellobban.
Boldogok mindazok, akik benne bíznak!