2
1Miért dühöngenek a nemzetek,
terveznek hiúságokat a népek?
2Fölkelnek a föld királyai,
egybegyűlnek mind a fejedelmek
az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen:
3»Szakítsuk széjjel láncukat,
igájukat rázzuk le magunkról!«
4A mennyekben lakó kineveti őket,
az Úr kigúnyolja őket.
5Haragjában így szól majd hozzájuk,
bosszúságában szétzavarja őket:
6»Fölkentem királyomat a Sionon,
az én szent hegyemen!«
7Hirdetem az Úr rendeletét.
Mert így szólt hozzám az Úr: »Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged.
8Kérd tőlem, és odaadom neked
a nemzeteket örökségedül,
s osztályrészedül a föld határait.
9Kormányozd őket vasvesszővel,
cserépedényként törd össze őket.«
10Nos hát, királyok, okuljatok,
tanuljatok, ti földi bírák!
11Szolgáljátok az Urat félelemmel,
ujjongjatok előtte remegve.
12Tanuljatok fegyelmet,
hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja,
s az igaz útról el ne vesszetek,
amikor haragja hirtelen fellobban.
Boldogok mindazok, akik benne bíznak!
Jegyzetek
2,1 Ez az ének az első királyok idejében keletkezett. Később átdolgozták, és ebben a formájában került bele a jeruzsálemi királyi ünnepségek szertartásába.
2,7 A »fiam vagy te« kifejezést abból az okiratból idézi, amelyet beiktatáskor adtak át a királynak. Ekkor jelentik ki róla, hogy ő Jahvénak, az Úrnak fia (vö. 2 Sám 7,14). Ez az örökbefogadás érthetővé teszi a király sajátos kiválasztottságát: a fölkenés pillanatától a fölkent Istennek fogadott fia. Az ÚSz ezt a fiúságot szó szerint értelmezi és Krisztusra vonatkoztatja: vö. Mt 3,17; Csel 13,33; Zsid 1,5.