2Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket. 3Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla? 4Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai. 5Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! 6Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket. 7Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg! 8Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. 9Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt.