2Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám. 3Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? 4Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz. 5Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! 6Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket! 7Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából, 8akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! 9Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked.