2Ő az én irgalmam és erősségem,
oltalmam és szabadítóm,
pajzsom, akiben remélek,
védelmezőm és reménységem,
ő veti alám népemet.
3Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed,
s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?
4Olyan az ember, mint a lehelet,
napjai elenyésznek mint az árnyék.
5Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le,
érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét,
küldd el nyilaidat és zavard össze őket.
7Nyújtsd le a magasból kezed,
ragadj ki, ments ki a nagy vizekből,
az idegenek kezéből,
8akiknek szája hiúságot beszél,
jobbjuk pedig a hazugság jobbja!
9Isten, új éneket énekelek neked,
tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.