A farizeusok hagyománya.
15
*1Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték:
2„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.”
3Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?
4Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!
5Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék,
6nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.
7Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás:
8Ez a nép ajkával tisztel engem,
de a szíve távol van tőlem.
9Hamisan tisztelnek,
tanításuk csak emberi parancs.”
   10Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide, és értsétek meg!
11Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.”
12Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: „Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?”
13Így válaszolt nekik: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.
14Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.”
   15Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!”
16„Még mindig nem értitek ti sem? – kérdezte.
17Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre?
18Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.
19A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.
20Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”
   *A kánaáni asszony.21Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza.
22Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony, és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.”
23De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.”
24Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”
25Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!”
26De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.”
27Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.”
28Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.
   *Betegek gyógyítása.29Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült.
   30Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket.
31Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak; elámult, és dicsőítette Izrael Istenét.
   *A második kenyérszaporítás.32Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.”
33A tanítványok megjegyezték: „Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”
34Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét – felelték –, és néhány apró halunk.”
35Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.
36Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.
37Mindnyájan ettek, és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.
38Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.
39Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.