A betszaidai vak meggyógyítása.

²²Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg. ²³Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: „Látsz valamit?” ²⁴Az felnézett, s így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának.” ²⁵Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. ²⁶Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: „A faluba ne menj be!”

Péter vallomása.

²⁷Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának a környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” ²⁸Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” ²⁹Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.” ³⁰A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek.

Az első jövendölés a szenvedésről.

³¹Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. ³²Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. ³³De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: „Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.”

Az önmegtagadás.

³⁴Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. ³⁵Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. ³⁶Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? ³⁷Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért? ³⁸Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” 9 ¹Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”

Jézus színeváltozása.

²Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. ³Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni. ⁴Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. ⁵Péter így szólt Jézushoz: „Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” ⁶Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. ⁷Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” ⁸Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust. ⁹A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. ¹⁰A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad. ¹¹Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” ¹²Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. ¹³Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.”

Egy megszállott gyermek meggyógyítása.

¹⁴Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük. Írástudók vitatkoztak velük. ¹⁵Mihelyt az emberek észrevették, elcsodálkoztak, majd eléje siettek és üdvözölték. ¹⁶Megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?” ¹⁷Valaki megszólalt a tömegből: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg. ¹⁸Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” ¹⁹„Ó, te hitetlen nemzedék – válaszolta –, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!” ²⁰Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett. ²¹„Mióta szenved a bajban?” – kérdezte apját. „Kicsi kora óta – válaszolta. – ²²Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk.” ²³Jézus így felelt: „Ha valamit tehetsz?… Minden lehetséges annak, aki hisz.” ²⁴A fiú apja erre felkiáltott: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” ²⁵Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!” ²⁶Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt. ²⁷Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt. ²⁸Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” ²⁹„Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” – felelte.

Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését.

³⁰Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, ³¹mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad. ³²Nemigen értették ugyan a szavait, de nem merték kérdezgetni.

A tanítványok oktatása.

³³Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettetek az úton?” ³⁴Hallgattak, mert egymás közt arról tanakodtak az úton, hogy ki nagyobb közülük. ³⁵Leült, odahívta a tizenkettőt, s így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.” ³⁶Aztán odahívott egy gyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta: ³⁷„Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” ³⁸Ekkor János szólalt meg: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.” ³⁹Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. ⁴⁰Aki nincs ellenünk, az velünk van. ⁴¹Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat. ⁴²Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. ⁴³Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre. ^{44 45}Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni. ^{46 47}Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ⁴⁸ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki. ⁴⁹Mindenkit tűzzel sóznak majd meg. ⁵⁰A só jó. De ha a só elveszti ízét, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és éljetek békében egymással.”

A házasság felbonthatatlansága.

10 ¹Innét útra kelve Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét tömeg vette körül, ő pedig szokása szerint tanította őket. ²A farizeusok is odamentek és megkérdezték: „El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. ³De ő kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” ⁴„Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt” – felelték. ⁵Jézus folytatta: „Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot. ⁶De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. ⁷Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, ⁸és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. ⁹Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” ¹⁰Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették. ¹¹Ezt válaszolta: „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. ¹²Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.”

A gyermekek megáldása.

¹³Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították őket. ¹⁴Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. „Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. ¹⁵Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” ¹⁶Azután megölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

A gazdag ifjú.

¹⁷Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” ¹⁸„Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten. ¹⁹Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” ²⁰„Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” ²¹Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” ²²Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

A gazdagság veszedelme.

²³Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” ²⁴A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” ²⁶Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” ²⁷Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”

A lemondás jutalma.

²⁸Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, ³⁰százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. ³¹Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

³²Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: ³³„Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. ³⁴Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.”

Zebedeus fiainak kérése.

³⁵Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” ³⁶„Mit tegyek nektek?” – kérdezte. ³⁷„Add meg nekünk – felelték –, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben.” ³⁸Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” ³⁹„Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. ⁴⁰De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” ⁴¹Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. ⁴²Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. ⁴³Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, ⁴⁴és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. ⁴⁵Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

A jerikói vak.

⁴⁶Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. ⁴⁷Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁸Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁹Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” ⁵⁰Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. ⁵¹Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.” ⁵²Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.

KNB SZIT STL BD RUF KG