A bétsaidai vak meggyógyítása

²²Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. ²³Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit? ²⁴Az felnézett, és így szólt: Látom az embereket, amint jönnek-mennek, de mintha fákat látnék. ²⁵Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. ²⁶Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: Még a faluba se menj be!

Péter vallástétele (Mt 16,13-20; Lk 9,18-21)

²⁷Jézus pedig elindult tanítványaival együtt a Cézárea Filippi mellett levő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek? ²⁸Ők így feleltek: Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül. ²⁹Jézus tovább kérdezte őket: Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus. ³⁰Jézus pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljenek őróla.

Jézus először szól nyíltan haláláról és feltámadásáról (Mt 16,21-23; Lk 9,22)

³¹És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. ³²Jézus nyíltan beszélt erről. Péter ekkor félrevonva őt feddeni kezdte; ³³ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.

Jézus követése (Mt 16,24-28; Lk 9,23-27)

³⁴Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! ³⁵Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. ³⁶Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy? ³⁷Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért? ³⁸Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. 9 ¹Azután így szólt hozzájuk: Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

Jézus megdicsőülése (Mt 17,1-13; Lk 9,28-36)

²Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. ³Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. ⁴És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. ⁵Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. ⁶Nem tudta ugyanis, hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket. ⁷De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! ⁸És amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.
⁹Amikor jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. ¹⁰Engedelmeskedtek a parancsnak, de azon tanakodtak egymás között, mit jelent a halottak közül való feltámadás. ¹¹Ezért megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? ¹²Ő pedig így válaszolt: Illés valóban előbb jön el, hogy helyreállítson mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? ¹³De mondom nektek, Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.

A néma lélek kiűzése (Mt 17,14-21; Lk 9,37-43a)

¹⁴Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt. ¹⁶Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? ¹⁷A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; ¹⁸és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. ¹⁹Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! ²⁰Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. ²¹Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. ²²Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! ²³Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. ²⁴A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! ²⁵Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! ²⁶Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. ²⁷Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. ²⁸Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? ²⁹Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.

Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról (Mt 17,22-23; Lk 9,43b-45)

³⁰Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, ³¹mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad. ³²Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.

Ki a legnagyobb? (Mt 18,1-5; Lk 9,46-48)

³³Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? ³⁴Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. ³⁵Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája! ³⁶És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: ³⁷Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.

Az ismeretlen ördögűző (Lk 9,49-50)

³⁸János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket. ³⁹Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem, ⁴⁰mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. ⁴¹Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma.

Óvás a megbotránkoztatástól (Mt 18,6-10; Lk 17,1-2)

⁴²Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.
⁴³Ha megbotránkoztat téged a kezed, vágd le azt, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kezeddel együtt jutsz a gyehennára, az olthatatlan tűzre, ⁴⁴ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. ⁴⁵És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt, mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábaddal együtt vettetsz a gyehennára, ⁴⁶ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. ⁴⁷És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehennára, ⁴⁸ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.

Az ízetlenné vált só (Mt 5,13; Lk 14,34-35)

⁴⁹Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg. ⁵⁰Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!

Kérdés a házassági elválásról (Mt 19,1-9; Lk 16,18; Mt 5,31-32)

10 ¹Onnan útra kelve elment Jézus Júdea vidékére és a Jordánon túlra; és megint nagy sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. ²Farizeusok is mentek hozzá, hogy megkísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania? ³Ő azonban visszakérdezett: Mit parancsolt nektek Mózes? ⁴Azok ezt mondták: Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást. ⁵Jézus erre így szólt hozzájuk: Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, ⁶mert a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert. ⁷Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, ⁸és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. ⁹Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza! ¹⁰Otthon a tanítványai is megkérdezték őt erről. ¹¹Ő pedig ezt mondta nekik: Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el feleségével szemben; ¹²és ha a feleség bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el.

Jézus megáldja a gyermekeket (Mt 19,13-15; Lk 18,15-17)

¹³Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. ¹⁴Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. ¹⁵Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda. ¹⁶Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

A gazdag ifjú (Mt 19,16-26; Lk 18,18-27)

¹⁷Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? ¹⁸Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. ¹⁹Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” ²⁰Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. ²¹Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! ²²A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. ²³Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok! ²⁴A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! ²⁵Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. ²⁶Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet? ²⁷Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.

A tanítványok jutalma (Mt 19,27-30; Lk 18,28-30)

²⁸Péter ezt mondta neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. ²⁹Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, ³⁰az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. ³¹De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról (Mt 20,17-19; Lk 18,31-34)

³²Mikor pedig a Jeruzsálembe vezető úton mentek, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: ³³Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, ³⁴kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad.

Zebedeus fiainak kérése (Mt 20,20-28; Lk 22,24-27; 12,50)

³⁵Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk. ³⁶Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek? ³⁷Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben. ³⁸Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? ³⁹Ők pedig így feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, ⁴⁰de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett. ⁴¹Amikor ezt a többi tíz meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. ⁴²De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük. ⁴³De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; ⁴⁴és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! ⁴⁵Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

A vak Bartimeus meggyógyítása (Mt 20,29-34; Lk 18,35-43)

⁴⁶Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! ⁴⁸Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! ⁴⁹Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! ⁵⁰Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. ⁵¹Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. ⁵²Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.

KNB SZIT STL BD RUF KG