Keresés a Bibliában

22Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt. (Márk 6,56) 23Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? (Márk 7,32.33; Ján 9,6) 24Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. 25Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent. 26És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban. (Márk 7,36) 27És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? (Mát 16,13-28; Luk 9,18-27) 28Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. (Márk 6,15) 29És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. (Zsolt 118,22.23) 30És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle. (Márk 9,9) 31És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. (Márk 9,31;10,33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7) 32És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni. (Mát 22,15-22; Luk 20,20-26) 33És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. 34A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (Mát 10,38;16,24; Luk 9,23;14,27) 35Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. (Mát 10,39;16,25; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 36Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? (Mát 16,26; Luk 9,25) 37Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? (Mát 22,23-33; Luk 20,27-38) 38Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. (Máté 10,33; Luk 9,26;12,9) 9 1Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. (Mát 16,28; Luk 9,27) 2És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; (Mát 17,1-13; Luk 9,28-36) 3És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. (Ján 2,19) 4És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. (Mát 13,18-23; Márk 4,15-20) 5Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 6De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. (Márk 15,5; Ésa 53,7) 7És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. (Márk 1,11.2Pét;1,17) 8És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust. (Márk 11,33; Mát 5,15) 9Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. (Márk 8,30) 10És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? (5Móz 6,4.5) 11És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? (Mát 26,69-75; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27) 12Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? (Ésa 53,3) 13De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle. (Mát 11,14;1Kir 19,2-20) 14És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. (Mát 17,14-21; Luk 9,37-42) 15És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt. (Csel 26,27-29) 16Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? (Mát 22,41-46; Luk 20,41-44) 17És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. (Zsolt 110,1;2Sám 23,2) 18És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. (Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28) 19Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. (Mát 23,5-7; Luk 20,45-47) 20És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. 21És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. (Mát 23,14; Luk 20,47) 22És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. (2Kir 12,9) 23Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. (Márk 11,23) 24A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. 25Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! 26És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. (Mát 24,1-42; Luk 21,5-36) 27Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. (Ján 11,48) 28Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? 29Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel. 30És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. (Mát 17,22.23; Luk 9,43-45) 31Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. (Márk 8,31;10,32.33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7) 32De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni. (Luk 18,34) 33És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? (Mát 18,1-9; Luk 9,46-50) 34De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb? (Máté 18,1; Luk 9,46;22,24) 35És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. (Márk 10,44) 36És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: (Márk 10,16) 37A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. (Mát 10,40;18,5; Luk 9,48; Ján 13,20) 38János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. (Luk 9,49) 39Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. (Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15) 40Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. (Máté 12,30; Luk 9,50) 41Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát. (Mát 10,42) 42A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. (Mát 18,6; Luk 17,2) 43És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Máté 5,30) 44A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. (Ésa 66,24) 45És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Ésa 53,12) 46A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. (Márk,9 44.) 47És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. (Máté 5,29) 48A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. (Márk,9 44. 46.) 49Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. (3Móz 2,13) 50Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással. (Máté 5,13; Luk 14,34; Kol 4,6) 10 1Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. (Mát 19,1-9) 2És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. (Mát 13,41) 3Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? (Mát 24,32; Luk 21,29) 4Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk. (5Móz 24,1; Mát 5,31.32) 5És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot; (Mát 14,1.2; Márk 6,14) 6De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. (1Móz 1,27) 7Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, (1Móz 2,24) 8És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. (Mát 24,44;25,13; Luk 22,40) 9Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza. (Mát 25,14; Luk 19,12) 10És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. (Luk 12,38) 11Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. (Mát 5,32; Luk 16,18) 12Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el. 13Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák. (Mát 19,13-15; Luk 18,15-17) 14Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. 15Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba. (Mát 18,3; Luk 18,17) 16Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket. (Márk 9,36) 17És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (Mát 19,16-30; Luk 18,18-30) 18Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. 19A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. (2Móz 20,12-16) 20Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. (Márk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33) 21Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. (Márk 8,34; Mát 10,38) 22Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. (Mát 26,14-16; Luk 22,3-6) 23Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! (Luk 8,2; Ján 20,11-18) 24A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! (Zsolt 62,11.1Tim;6,17) 25Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. (Mát 16,28; Márk 9,1) 26Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? (Luk 24,13-35) 27Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. (Mát 17,1-8; Márk 9,2-13) 28És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. (Luk 24,36-49; Ján 20,19-23.1Kor;15,5) 29Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, 30A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. (Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 31Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. (Mát 19,30;20,16; Luk 13,30) 32Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek, (Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34) 33Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt; (Márk 8,31;9,31; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7) 34És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad. (1Kor 11,23-25) 35És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. (Máté 20,20-28) 36Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? 37Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. (Csel 1,1) 38Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? (Márk 14,36;Mát 20,22; Luk 12,50) 39Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; (Mát 26,30-35; Luk 22,31-34.39;Zak 13,7) 40De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett. (Márk 16,7) 41És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. 42Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. (Mát 20,25; Luk 22,25-27) 43De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; (Márk 9,35) 44És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: (Mát 26,36-46; Luk 22,40-46; Ján 18,1.2) 45Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. 46És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. (Máté 20,29-34; Luk 18,35-43) 47És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! (Márk 9,38) 48És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! (Márk 10,38) 49Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. (4Móz 6,3; Bir 13,4-5.1Sám;1,11) 50Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. 51És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. (Malak 3,1;4,6; Mát 17,11-13) 52Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton. (Márk 5,34; Máté 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)

KNB SZIT STL BD RUF KG