²²Betszaidába érkeztek. Egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. ²³Kézen fogva kivezette a vakot a faluból, azután a szemére köpve rátette a kezét, és megkérdezte:
– Látsz valamit?
²⁴Az felnézett, és így szólt:
– Úgy látom az embereket, amint járkálnak, mintha fák lennének.
²⁵Aztán ismét rátette a kezét a szemére, és már jól látott. Meggyógyult, és tisztán látott mindent. ²⁶Ekkor hazaküldte, és ezt mondta:
– Be se menj a faluba!
²⁷Jézus tanítványaival együtt Caesarea Philippi falvaiba indult. Útközben megkérdezte tanítványaitól:
– Kinek mondanak engem az emberek?
²⁸Így feleltek:
– Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások egynek a próféták közül.
²⁹Tovább kérdezte őket:
– Hát ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki:
– Te vagy a Messiás!
³⁰Ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek se beszéljenek róla. ³¹És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék és meg kell hogy öljék; de harmadnapon fel kell támadnia. ³²Minderről nyíltan beszélt.
Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele. ³³Ő azonban megfordult, s látva tanítványait ráparancsolt Péterre:
– El innét, sátán, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek!
³⁴Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik:
– Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen! ³⁵Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt. ³⁶Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, az élete pedig kárt vall? ³⁷Mert mit adhat az ember cserébe az életéért? ³⁸Mert ha valaki szégyell engem és szavaimat e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
9 ¹És ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Isten országa eljött hatalommal.
²Hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte hármójukat egy magas hegyre. Ott előttük elváltozott. ³Ruhái olyan tündöklő fehérré lettek, amilyenre földi kelmefestő nem tud fehéríteni. ⁴És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. ⁵Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
– Rabbi, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!
⁶Nem tudta ugyanis, mit mondjon, mivel annyira meg voltak rémülve. ⁷Jött egy felhő, amely beborította őket, és hang jött a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” ⁸Hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust.
⁹Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül. ¹⁰Meg is tartották az utasítást, de tanakodtak maguk között, mit jelent „feltámadni a halottak közül”. ¹¹És megkérdezték tőle:
– Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie?
¹²Így válaszolt:
– Valóban előbb Illés jön el, és mindent helyreállít. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része?
¹³De azt mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.
¹⁴Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Amint meglátták, az egész sokaság izgatottan eléje futott, és köszöntötte. ¹⁶Megkérdezte tőlük:
– Miről vitatkoztok velük?
¹⁷A sokaságból valaki így felelt neki:
– Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. ¹⁸Amikor megragadja, leteperi. Habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.
¹⁹Így válaszol nekik:
– Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell még elviselnem benneteket? Hozzátok ide!
²⁰Odavitték. Amikor meglátta őt a lélek, rögtön megrázta a fiút, aki földre zuhanva fetrengett, és habzott a szája. ²¹Megkérdezte az apjától:
– Mennyi ideje van így? Mire ő ezt válaszolta:
– Gyermekkora óta. ²²Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tudsz tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!
²³Jézus ezt mondta neki:
– „Ha valamit tudsz tenni”? Minden lehetséges annak, aki hisz.
²⁴Erre a gyermek apja azonnal felkiáltott:
– Hiszek, segíts hitetlenségemen!
²⁵Amikor Jézus észrevette, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre:
– Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!
²⁶Erre az felkiáltott, erősen megrázta, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: „Meghalt.” ²⁷Jézus azonban kézen fogta, felállította, és az meg tudott állni. ²⁸Amikor azután hazament, a tanítványai maguk között megkérdezték tőle:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
²⁹Ezt mondta nekik:
– Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.
³⁰Továbbindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, ³¹mert a tanítványait oktatta. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nappal később feltámad. ³²Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni.
³³Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte tőlük:
– Miről vitatkoztatok útközben?
³⁴Ők azonban hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki a legnagyobb. ³⁵Ekkor leült, odahívta a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk:
– Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenki szolgája.
³⁶Kézen fogott egy kisgyermeket, és közéjük állította. Átölelte, és ezt mondta nekik:
– ³⁷Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevem miatt, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.
³⁸János ezt mondta neki:
– Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és próbáltuk neki megtiltani, mert nem követ minket.
³⁹Jézus azonban ezt mondta:
– Ne tiltsátok meg neki! Mert aki csodát tesz az én nevemben, nem tud rögvest gyalázni engem. ⁴⁰Hiszen aki nincs ellenünk, az mellettünk van. ⁴¹Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek, nem marad el jutalma. ⁴²De ha valaki akár csak egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek [bennem], bűnre visz, jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe dobnák. ⁴³Ha a kezed bűnre visz, vágd le! Mert jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a gyehennára, az olthatatlan tűzre jutnod ⁴⁴[]. ⁴⁵Ha a lábad bűnre visz, vágd le! Mert jobb sántán bemenned az életre, mint ha két lábbal vetnek a gyehennára ⁴⁶[]. ⁴⁷Ha a szemed bűnre visz, vájd ki! Mert jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, ⁴⁸ahol a férgük el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. ⁴⁹Mert tűzzel sózatik meg mindenki. ⁵⁰Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!
10 ¹Elindult onnét, és a Jordánon túli területen keresztül Júdeába ment. Újra tömegek mentek hozzá. Ő szokása szerint ismét tanította őket. ²Ekkor farizeusok jöttek, és megkérdezték, szabad-e egy férfinak elbocsátania a feleségét. Ezzel akarták próbára tenni. ³Így válaszolt nekik:
– Mit parancsolt nektek Mózes? Azok azt mondták:
– ⁴Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást – mondták.
⁵Jézus erre így szólt hozzájuk:
– Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot. ⁶Viszont a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette Isten. ⁷Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, [és ragaszkodik feleségéhez] ⁸és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. ⁹Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!
¹⁰Otthon ismét megkérdezték erről a tanítványai. ¹¹Ezt mondta nekik:
– Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, az házasságtörést követ el ellene; ¹²és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.
¹³Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. ¹⁴Amikor ezt Jézus észrevette, haragra lobbant, és így szólt hozzájuk:
– Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké Isten országa! ¹⁵Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképp sem megy be oda.
¹⁶Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.
¹⁷Amikor útnak indult, odaszaladt hozzá egy ember, és térdre borulva megkérdezte:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
¹⁸Jézus így szólt hozzá:
– Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten. ¹⁹Ismered a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!
– ²⁰Mester, mindezeket megtartottam ifjúkoromtól fogva – válaszolta.
²¹Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki:
– Egyetlen dolgot kell még tenned. Menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben! Aztán gyere, és kövess engem!
²²A válaszra elszomorodott az arca, és csalódottan távozott, ugyanis nagy vagyona volt. ²³Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz:
– Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!
²⁴A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! ²⁵Könnyebb a tevének átmennie a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.
²⁶Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt mondták egymás közt:
– Akkor ki üdvözülhet?
²⁷Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta:
– Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.
²⁸Erre Péter így szólt:
– Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
²⁹Jézus így szólt:
– Bizony, mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit értem és az evangéliumért, ³⁰és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat, testvéreket, anyát, gyermeket, szántóföldeket – üldöztetésekkel együtt –, és a jövendő világban örök életet. ³¹De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.
³²Amikor a Jeruzsálembe vezető úton haladtak, Jézus előttük ment. Álmélkodtak. Akik követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a Tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele fog történni:
– ³³Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. ³⁴Kigúnyolják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nappal később feltámad.
³⁵Ekkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, és így szóltak:
– Mester, azt akarjuk, tedd meg nekünk, amit kérünk.
– ³⁶Mit akartok, mit tegyek meg nektek? – kérdezte.
– ³⁷Add meg nekünk – mondták –, hogy egyikünk a jobb, a másikunk meg a bal kezed felől üljön majd dicsőségedben.
³⁸Jézus így válaszolt:
– Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?
– ³⁹Meg tudjuk tenni – felelték. Jézus erre ezt mondta nekik:
– A poharat, amelyből én iszom, ki fogjátok inni, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, meg fogtok keresztelkedni, ⁴⁰de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek készítették.
⁴¹Amikor a másik tíz tanítvány ezt meghallotta, haragudni kezdett Jakabra és Jánosra. ⁴²De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk:
– Tudjátok, hogy akiket a népek fejedelmeinek tartanak, azok hatalmaskodnak rajtuk, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. ⁴³Közöttetek azonban ez nem így van, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az a szolgátok lesz; ⁴⁴és aki első akar lenni közöttetek, az mindenkinek a rabszolgája lesz. ⁴⁵Az Emberfia ugyanis nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.
⁴⁶Beértek Jerikóba. Amikor Jézus tanítványai és meglehetősen nagy tömeg kíséretében kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia, ott ült az út mellett. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, így kezdett kiáltozni:
– Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!
⁴⁸Sokan rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott:
– Dávid fia, könyörülj rajtam!
⁴⁹Jézus megállt, és így szólt:
– Hívjátok ide! Odahívták a vakot.
– Bátorság! Kelj fel! Téged hív! – mondták neki.
⁵⁰Ő pedig ledobta köpenyét, felugrott, és odament Jézushoz. ⁵¹Jézus megkérdezte tőle:
– Mit akarsz, mit tegyek veled?
– Rabbuni, hogy újra lássak! – felelte a vak.
– ⁵²Menj, a hited meggyógyított! – mondta neki Jézus.
Azonnal újra látott, és követte őt az úton.

KNB SZIT STL BD RUF KG