47Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton. 48Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – mert ellenszelük volt –, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. 49Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, 50mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” 51Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni, 52mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.
Betegek gyógyítása.
53Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek s kikötöttek. 54Amikor kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték. 55Bejárták az egész környéket, s ágyastul odahordták a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. 56Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.