⁴⁷Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. ⁴⁸Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. ⁴⁹Amikor meglátták, amint a tengeren jár, úgy gondolták, hogy kísértet, és felkiáltottak. ⁵⁰Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban rögtön megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!”
⁵¹Beszállt hozzájuk a hajóba. A szél elült, ők pedig szerfölött álmélkodtak. ⁵²Nem értettek meg ugyanis semmit a kenyerekből, s a szívük is kemény volt.
⁵³Átkelvén a túlsó partra Genezáretbe érkeztek, és kikötöttek. ⁵⁴Mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték az emberek. ⁵⁵Befutották az egész környéket, és kezdték a betegeket hordágyakon oda vinni, ahol hallomásuk szerint volt. ⁵⁶Ahová csak ment – falvakba, városokba vagy tanyákra –, kitették a szabadba a betegeket, és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.

KNB SZIT STL BD RUF KG