47És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon. 48És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük. (Márk 8,34; Mát 10,38) 49Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának; (Ésa 65,13.14) 50Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. 51Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. (Márk 4,39) 52Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve. (Róm 12,14-17;Csel 7,60) 53És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének. (Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15) 54De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt, (5Móz 15,7-10) 55És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van. (Mát 7,12) 56És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának. (Márk 5,27.28; Mát 14,36)