32Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. 33De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. 34Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. 35Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. 36Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” 37Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” 38Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” 39Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. 40Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. 41Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. 42Mindenki evett és jól is lakott. 43A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. 44A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.