32Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül.
33Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket.
34Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és sok mindenre kezdte őket tanítani.
(Ez 34,5)
35Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő későre jár.
36Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.«
37Ő azonban ezt felelte nekik: »Adjatok nekik ti enni.« Azok így válaszoltak: »Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?«
38Erre megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.« Mikor megszámolták, azt mondták: »Öt darab, és két halunk.«
39Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön.
40Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével.
41Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között.
42Mindnyájan ettek és jóllaktak.
43A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg.
44Akik ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak a férfiak.