¹¹Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.

A fügefa megátkozása.

¹²Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. ¹³Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. ¹⁴Azt mondta neki: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!” A tanítványok hallották.

A kereskedők kiűzése a templomból.

¹⁵Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta. ¹⁶Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén. ¹⁷Tanított, és mondta nekik: „Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek.” ¹⁸Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét. ¹⁹Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.

A hit hatalma.

²⁰Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. ²¹Péternek eszébe jutott (az átok): „Mester – mondta –, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” ²²Jézus így felelt: „Ha hisztek Istenben, ²³bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.

KNB SZIT STL BD RUF KG