11És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel. (Mát 21,12-22; Luk 19,45-48) 12És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. (Márk 9,3;2Kir 4,29) 13És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. (Ésa 7,14;Mát 1,21) 14Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai. (Márk,11 20.) 15És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá; (Mát 26,59-68; Luk 22,63-71; Ján 18,19-24) 16És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. 17És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt. (Ésa 56,7;Jer 7,11) 18És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán. (Luk 19,47) 19És mikor beestveledék, kiméne a városból. (Jób 42,2; Jer 32,17) 20Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. (Márk,11 14.) 21És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott. (Márk 15,5; Ésa 53,7) 22És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. 23Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott. (Mát 17,20;21,24; Luk 17,6)