Keresés a Bibliában

A házasság felbonthatatlansága.

10 1Innét útra kelve Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét tömeg vette körül, ő pedig szokása szerint tanította őket. 2A farizeusok is odamentek és megkérdezték: „El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. 3De ő kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” 4„Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt” – felelték. 5Jézus folytatta: „Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot. 6De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. 7Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, 8és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. 9Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” 10Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették. 11Ezt válaszolta: „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. 12Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.”

A gyermekek megáldása.

13Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították őket. 14Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. „Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. 15Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” 16Azután megölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

A gazdag ifjú.

17Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 18„Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten. 19Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” 20„Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” 21Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” 22Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

A gazdagság veszedelme.

23Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” 24A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! 25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” 26Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” 27Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”

A lemondás jutalma.

28Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” 29Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, 30százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. 31Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

32Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: 33„Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. 34Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.”

Zebedeus fiainak kérése.

35Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” 36„Mit tegyek nektek?” – kérdezte. 37„Add meg nekünk – felelték –, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben.” 38Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” 39„Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. 40De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” 41Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. 42Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. 43Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, 44és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. 45Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

A jerikói vak.

46Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. 47Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” 48Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 49Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” 50Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. 51Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.” 52Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF