A szenvedés előtti napok

Jézus bevonul Jeruzsálembe.

11 ¹Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél, elküldött két tanítványt ²ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. ³Ha valaki megkérdezi, mit csináltok, feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide küldi.” ⁴Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az utcán egy ajtóhoz kötve. ⁵Mindjárt el is oldották. Néhány ott álló megkérdezte tőlük: „Miért oldjátok el ezt a szamarat?” ⁶Ők úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. Erre elengedték őket. ⁷A szamarat Jézushoz vezették, rátették ruhájukat, s aztán ráültették Jézust. ⁸Sokan ruhájukat terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat. ⁹Az előtte járók és az utána jövők így kiáltoztak: ¹⁰„Hozsanna!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkező országa! Hozsanna a magasságban!” ¹¹Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott jól körülnézett, aztán a tizenkettővel kiment Betániába, mivel már esteledett.

A fügefa megátkozása.

¹²Amikor másnap eljöttek Betániából, megéhezett. ¹³Látott messziről egy zöldellő fügefát és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt fügeérés ideje. ¹⁴Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé.” Tanítványai hallották ezt.

A templom megtisztítása.

¹⁵Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Bement a templomba és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta ¹⁶és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyenek a templom területén. ¹⁷Aztán megmagyarázta: „Nem azt mondja az Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza? Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” ¹⁸Mikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, hogyan tegyék el őt láb alól. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. ¹⁹Mikor beesteledett, elhagyták a várost.

Az elszáradt fügefa.

²⁰Reggel, amikor a fügefa mellett vitt el útjuk, látták, hogy az tövestül elszáradt. ²¹Péter ekkor föleszmélt: „Mester, mondta, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” ²²Jézus így válaszolt: „Legyen hitetek Istenben. ²³Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe, s nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, úgy is lesz. ²⁴Mondom ezért nektek, bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz.

(26.) (Ha ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja
meg bűneiteket.)”

²⁵Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássátok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.

Honnan van Jézus hatalma?

²⁷Ismét beértek Jeruzsálembe. Miközben a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók ²⁸meg a nép vénei, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy így cselekedjél?” ²⁹Jézus ezt válaszolta: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem így. ³⁰A mennyből vagy az emberektől volt János
keresztsége? Válaszoljatok.” ³¹Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? ³²Azt mondjuk talán: az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindnyájan azt tartották, hogy János valóban próféta. ³³Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet