Egy vízkóros meggyógyítása.
14
1Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték.
2Íme, előtte állt egy vízkóros ember.
3Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?”
4Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta.
5Aztán hozzájuk fordult: „Ha valamelyikteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?”
6Erre nem tudtak mit felelni.
Az első helyek.
7A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket.
8„Amikor lakodalomba hívnak – kezdte –, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.
9Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
10Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.
11Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.”
12Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked.
13Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.
14S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
A visszautasított meghívás.
15Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.”
16Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott.
17Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van.
18De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki.
19A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki.
20Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek.
21Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.
22A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.
23Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam.
24Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”
Krisztus követése.
25Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt:
26„Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.
27Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.
28Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse?
29Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja:
30Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.
31Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér.
33Így hát, aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.
34A só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg?
35Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
KNB
SZIT
STL
BD
RUF
KG
Előző fejezet
Következő fejezet