14 1És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána. (2Móz 20,12-17) 2És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte. (Mát 23,14; Márk 12,40) 3És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani? (Mát 12,10) 4Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. 5És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? (Mát 12,11) 6És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre. 7És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik: (Mát 24,1-42; Márk 13,1-37) 8Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az, (Péld 25,6.7) 9És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. (Mát 19,27-29) 10Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek. (Márk 10,29.30) 11Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. (Luk 18,14; Jób 22,29; Máté 23,12) 12Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. (Luk 6,33) 13Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: (Máté 25,34-36.40) 14És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor. (Luk 12,11) 15Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában. 16Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; (Mát 22,2-10; Jel 19,7-9; Péld 9,2-5) 17És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! (Mát 15,24;10,5.6; Csel 13,46) 18És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! (Mik 7,5-7;Csel 7,59;12,2) 19És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! (Mát 10,30) 20A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. (Mát 10,22) 21Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. (Mát 12,38;16,1; Márk 8,11; Luk 11,29.1Kor;1,22) 22És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely. (Luk 19,43.44) 23Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. (Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 24Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat. (4Móz 13,3.26.32.34;14,1.4.21.23;Luk,14 17.) 25Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak: (Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34) 26Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Mát 10,37.38) 27És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. (Luk 9,23; Mát 10,38; Márk 8,34) 28Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? 29Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, (Ján 10,3) 30Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! (Luk,14 31.) 31Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött? (Mát 24,32; Márk 13,28) 32Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. 33Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. (Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22) 34Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? (Mát 5,13; Márk 9,50) 35Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja. (Mát 11,15)