Egy vízkóros meggyógyítása.

14 ¹(Jézus) szombaton egyik előkelő farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották. ²Volt ott egy vízkóros ember. ³Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem szabad?” ⁴Azok hallgattak. Erre ő menten meggyógyította és elbocsátotta, ⁵hozzájuk pedig így szólt: „Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza-e ki szombaton is?” ⁶Azok nem tudtak mit felelni.

Példabeszéd a főhelyekről.

⁷A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket. ⁸„Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is. ⁹Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod. ¹⁰Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt. ¹¹Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Az igazi vendégbarátság.

¹²Akkor a házigazdához fordult: „Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben ők is meghívnak és viszonozzák neked. ¹³Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. ¹⁴Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor.”

Példabeszéd az ünnepi lakomáról.

¹⁵Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: „Boldog, aki asztalhoz telepedhet Isten országában!” ¹⁶Erre ő így válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sok vendéget hívott. ¹⁷Mikor eljött a lakoma ideje, ezzel az üzenettel küldte szolgáját a meghívottakhoz: jöjjetek, (minden) el van már készítve. ¹⁸De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki. ¹⁹Egy másik azt mondta: öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki. ²⁰Ismét másik: Most nősültem, nem mehetek. ²¹A szolga hazatért s mindezt jelentette urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat. ²²A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. ²³Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam. ²⁴Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”

Jézus követése kereszthordozás.

²⁵Nagy tömeg kísérte. Hozzájuk fordult és így szólt: ²⁶„Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom. ²⁷Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet tanítványom. ²⁸Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse? ²⁹Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja: ³⁰ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni. ³¹Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen és nem ül le előbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni? ³²Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá és békét kér. ³³Így mindaz közületek, aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. ³⁴A só hasznos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel ízesítik? ³⁵Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek füle van, hallja meg.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet