Keresés a Bibliában

Egy vízkóros meggyógyítása.

14 1(Jézus) szombaton egyik előkelő farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották. 2Volt ott egy vízkóros ember. 3Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem szabad?” 4Azok hallgattak. Erre ő menten meggyógyította és elbocsátotta, 5hozzájuk pedig így szólt: „Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza-e ki szombaton is?” 6Azok nem tudtak mit felelni.

Példabeszéd a főhelyekről.

7A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket. 8„Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is. 9Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod. 10Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt. 11Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Az igazi vendégbarátság.

12Akkor a házigazdához fordult: „Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben ők is meghívnak és viszonozzák neked. 13Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. 14Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor.”

Példabeszéd az ünnepi lakomáról.

15Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: „Boldog, aki asztalhoz telepedhet Isten országában!” 16Erre ő így válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sok vendéget hívott. 17Mikor eljött a lakoma ideje, ezzel az üzenettel küldte szolgáját a meghívottakhoz: jöjjetek, (minden) el van már készítve. 18De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki. 19Egy másik azt mondta: öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki. 20Ismét másik: Most nősültem, nem mehetek. 21A szolga hazatért s mindezt jelentette urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat. 22A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. 23Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam. 24Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”

Jézus követése kereszthordozás.

25Nagy tömeg kísérte. Hozzájuk fordult és így szólt: 26„Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom. 27Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet tanítványom. 28Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse? 29Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja: 30ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni. 31Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen és nem ül le előbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni? 32Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá és békét kér. 33Így mindaz közületek, aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. 34A só hasznos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel ízesítik? 35Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek füle van, hallja meg.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet