A hetvenkét tanítvány elküldése.

10 ¹Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. ²Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. ³Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. ⁴Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. ⁵Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! ⁶Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. ⁷Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. ⁸Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. ⁹Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! ¹⁰De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: ¹¹Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa. ¹²Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé. ¹³Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. ¹⁴Ezért Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. ¹⁵És te, Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni!

KNB SZIT STL BD RUF KG