A hetvenkét tanítvány elküldése.

10 ¹Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. ²Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. ³Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. ⁴Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. ⁵Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! ⁶Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. ⁷Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. ⁸Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. ⁹Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! ¹⁰De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: ¹¹Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa. ¹²Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé. ¹³Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. ¹⁴Ezért Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. ¹⁵És te, Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni! ¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.”

A hetvenkét tanítvány visszatérése.

¹⁷A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.” ¹⁸Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. ¹⁹Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. ²⁰De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

Jézus öröme.

²¹Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. ²²Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” ²³Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. ²⁴Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta.”

Az irgalmas szamaritánus.

²⁵Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” ²⁶Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” ²⁷Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” ²⁸„Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz!” – válaszolta neki. ²⁹De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” ³⁰Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. ³¹Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. ³²Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. ³³Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. ³⁴Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. ³⁵Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. ³⁶Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” ³⁷„Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”

Mária és Márta.

³⁸Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. ³⁹Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. ⁴⁰Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” ⁴¹Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, ⁴²pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet