10
1Ezek után az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.
2Így szólt hozzájuk:
– Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!
3Menjetek! Íme, úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.
4Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben senkit se köszöntsetek!
5Amikor beléptek egy házba, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!”
6Ha a béke fia lakik ott, rászáll békétek, ha nem, visszaszáll rátok.
7Maradjatok ugyanabban a házban! Egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra!
8Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek!
9Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elérkezett hozzátok Isten országa.”
10Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok:
11„Letöröljük még a port is, ami városotokból lábunkra tapadt! De tudjátok meg, közel van Isten országa!”
12Mondom nektek: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.
13Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.
14De Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.
15S te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz!