10
1Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült.
2Azt mondta nekik: »Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába.
3Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek.
5Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ‘Békesség e háznak!’
6Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok.
7Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
8Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek.
9Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ‘Elközelgett hozzátok az Isten országa.’
10Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok:
11‘Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.’
12Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.
13Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot.
14De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek.
15És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? Az alvilágba süllyedsz!
(Iz 14,13.15}<fs)