Bizalom Istenben.

4 ¹Válaszolt, s így szólt a temáni Elifáz: ²Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót? ³Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erőt adtál. ⁴Buzdító szavad a támolygó támasza volt, az ingadozók térdét megszilárdítottad. ⁵Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütődsz, hogy terád is rád került a sor? ⁶Nincsen bizalmad istenfélelmedben, jámbor életedre nem mersz hagyatkozni? ⁷Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás? ⁸Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak. ⁹Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket. ¹⁰Ordít az oroszlán, bömböl a nősténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát. ¹¹Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nőstény kölykei szétszélednek. ¹²Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását. ¹³Égi álomlátás tarka játékában, amikor mély álom száll az emberekre, ¹⁴félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom. ¹⁵Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála. ¹⁶Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem előtt, és hallottam suttogó beszédét: ¹⁷Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt? ¹⁸Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót. ¹⁹Hát akkor azokban, kik viskókban laknak, kiknek alapjául a föld pora szolgál, kiket összenyomhat, akár egy molylepkét? ²⁰Reggeltől estéig tönkreveri őket, eltűnnek örökre, és ki gondol rájuk? ²¹Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet