4 1És felele a témáni Elifáz, és monda: 2Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? 3Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; (Ésa 53,3) 4A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; 5Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz! 6Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége? (Jób 1,8;2,10) 7Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? 8A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. (Péld 22,8; Hós 10,13.14) 9Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. (Ésa 11,4.2Thess;2,8) 10Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. 11Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. (Jób 18,12) 12Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. 13Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. (1Thess 5,3) 14Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. 15Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. 16Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: 17Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? (Jób 35,2; Zsolt 130,3) 18Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: 19Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! 20Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. 21Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül? (Zsolt 49,11)