4 ¹Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:

²»Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ,
de ki tudja magába fojtani gondolatát?

³Lám, te sokakat oktattál
s erőssé tettél fáradt karokat,

⁴szavaid fenntartottak támolygókat,
s erőt öntöttél roskadó térdekbe.

⁵Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed,
s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!

⁶Hová lett istenfélelmed, kitartásod,
hová türelmed, s útjaid tökéletessége?

⁷Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul,
és tönkrement-e valahol, aki becsületes?

⁸Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak
és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;

⁹tönkreteszi őket Isten lehelete,
elemészti haragjának vihara.

¹⁰Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése,
s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!

¹¹Préda híján elpusztul a tigris,
s az oroszlán kölykei elszélednek.

¹²Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám,
és fülemet lopva érte a nesze;

¹³éjjeli álomlátás rémségei között,
amikor mély álom borul az emberekre,

¹⁴félelem és rettegés fogott el engem,
megrendült minden csontom!

¹⁵Szellő suhant el ekkor mellettem,
mire felborzadt minden hajszál a fejemen;

¹⁶ott állt valaki, de nem vettem ki arcát,
egy alak szemeim előtt,
és hallottam szava halk suttogását:

¹⁷Lehet-e ember igaz Isten előtt?
Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?

¹⁸Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak,
még angyalaiban is talál hibát!

¹⁹Nos akkor a vályogházak lakói,
akiknek homokon van az alapzatuk,
elpusztulnak, mint amit a moly emészt;

²⁰véget érnek reggeltől estére,
elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;

²¹utódaikat is elveszik tőlük,
meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet