II. PÁRBESZÉDEK

1. A VITA ELSŐ MENETE

Jób elátkozza születése napját.

3 ¹Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját. ²Így szólt: ³Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: „Fiú fogantatott.” ⁴Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye! ⁵Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség! ⁶Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának! ⁷Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást! ⁸Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a Leviatánt ingerelni tudják! ⁹Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét! ¹⁰Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elől. ¹¹Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem? ¹²Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket? ¹³Most csöndben feküdnék és nyugodhatnék, elaludtam volna és békességem volna. ¹⁴A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak. ¹⁵Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel. ¹⁶Mint koraszülött, akit mielőtt élt, már elástak, volnék, mint a magzat, amely fényt sose látott. ¹⁷Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak. ¹⁸Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja. ¹⁹Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától. ²⁰Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet? ²¹Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset. ²²Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának. ²³Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt? ²⁴Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. ²⁵Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett. ²⁶Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet