B) A mostani nyomorúság

30 ¹De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam. ²Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltűnt már belőlük az erőnek telje. ³Nélkülözés, éhség felőrölte őket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban. ⁴A sósfüvet szedték s a bokrok levelét, a rekettye gyökere volt a kenyerük. ⁵A közösség köréből kitaszítják őket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra. ⁶Szörnyű barlangokban kénytelenek lakni, porral telt odúkban, sziklaüregekben. ⁷Tüskebokrok közül hallik kiáltásuk, csalánbokrok alatt kuporognak együtt. ⁸És a gyermekeik: rettenetes fajzat, nép, melynek neve sincs, ország száműzöttje. ⁹És ezeknek lettem most én gúnydalává, ezeknek szolgálok beszédjük tárgyául. ¹⁰Undorodnak tőlem és távolmaradnak, és nem átallanak arcomba köpködni. ¹¹Mert fellazította íjam, s meghajlított, kivetik szájukból (menten) a zabolát. ¹²Jobboldalam felől áll föl ez a fajzat, kövekkel dobálnak, ez a lövedékük, és utakat törnek, hogy tönkretehessenek. ¹³Minden kivezető utamat elzárják, nekem esnek, és nincs, aki tiltaná nekik. ¹⁴Széles faltörésen nyomulnak befelé, és a romok között hengergetnek. ¹⁵Rettenetes dolgok fordultak ellenem, szelek szárnyán eltűnt méltóságom, akárcsak a felhő, elszállt boldogságom. ¹⁶És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba. ¹⁷Betegség mardossa csontomat éjszaka, s akik marcangolnak, sohasem pihennek. ¹⁸Hatalmas erővel megfogja ruhámat, s mint köntös nyílását, összefűzköd. ¹⁹Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. ²⁰Hozzád kiáltok, de nem adsz feleletet, itt állok, ám te ügyet sem vetsz rám. ²¹Kegyetlen zsarnok lettél velem szemben, hatalmas kezeddel harcba szállsz ellenem. ²²Fölemelsz a földről, szélvész szárnyára vetsz, és mennydörgésnek hangjával rettentesz. ²³Nagyon jól tudom, hogy halálba viszel, a házba, ahol minden élő összegyűlik. ²⁴De ráemeltem-e a szegényre kezem, mikor nyomorában segélyért kiáltott? ²⁵Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött. ²⁶Bizony, jót reméltem, és a rossz ért utol, fényességet vártam, és sötétség érkezett. ²⁷Egész bensőm nyugtalanul forrong, rám szakadtak a nyomor napjai. ²⁸Sötétségben járok, nincs vigasztalásom, feljajdulok, ha a gyűlésben felállok. ²⁹A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak. ³⁰Bőröm feketedik és leszakad rólam. Lázas forróságban égnek a csontjaim.

C) Jób védekezése

³¹Gyászdallá változott citerám zengése, furulyámnak hangja siratóénekké.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet