A harag hiábavaló.

18 ¹Válaszul így beszélt a suachi Bildád: ²Mikor teszel végre pontot beszédedre? Azt gondolod tán, hogy nem merünk szólni? ³Miért hasonlítasz az állatokhoz minket, miért vagyunk szemedben oktalan állatok? ⁴Ha szétmarcangolod magad haragodban, néptelenedjék el miattad az ország? Mozduljanak el tán helyükről a sziklák? ⁵Bizony hogy kialszik a bűnösnek fénye, tüzének lángja nem világít többé. ⁶Sátrában sötétségre változik a fény, kialszik a lámpa, amely fölötte függ. ⁷Szilárd léptei elbizonytalanodnak, csapda lesz számára a saját terve. ⁸Mert hálóba bonyolódik a lába, és amikor jár-kel, fonadékon lépked. ⁹A hurok megfogja a sarkát, köréje meg pányva csavarodik. ¹⁰A háló, mi megfogja, el van rejtve útján, és a földre téve készen a kelepce. ¹¹Félelmek támadnak rá körös-körül, lába nyomában mögötte vonulnak. ¹²Útjain az éhség szegődik társául, s kész a veszedelem elgáncsolására. ¹³A bőrét betegség rágja és emészti, és korai halál nyeli el tagjait. ¹⁴Elűzik sátrából, melyben bizakodott, kergetik egész a félelem királyáig. ¹⁵Aztán a sátrában Lilit telepszik meg, s kénnel szórják be a helyet, ahol lakott. ¹⁶Alul elszáradtak már a gyökerei, fönt meg az ágai lettek szárazak. ¹⁷Még az emléke is eltűnik a földről, nem marad fenn neve az utcákon. ¹⁸Sötétbe taszítják a világosságról, és elüldözik a földkerekségről. ¹⁹Népe között nem lesz fia-unokája, nem marad utána legelőin senki. ²⁰Napja miatt félnek napnyugat fiai, kelet fiait meg iszonyat fogja el. ²¹Ilyen sorsra jut biz’ a gonosz lakása, annak lakóhelye, ki nem féli az Istent.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet