19 1Jób akkor válaszolt és így szólt: 2Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni? 3Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök? 4Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék, 5csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek? 6Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával. 7Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam. 8Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett. 9Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat. 10Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták. 11És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. 12Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak. 13Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek. 14Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek. 15Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben. 16Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval. 17Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim. 18Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek. 19Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek. 20És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak. 21Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze. 22Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal? 23Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára! 24Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába! 25Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön. 26Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent. 27Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet. 28Ti azt gondoljátok: „Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?” 29De a kard élétől mégiscsak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!