Bildád második beszéde: A bűnösökre pusztulás és feledés vár

18 ¹Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: ²Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele! ³Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának? ⁴Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? ⁵Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog. ⁶Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette. ⁷Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását. ⁸Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül. ⁹Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. ¹⁰Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén. ¹¹Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. ¹²Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt. ¹³Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség. ¹⁴Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé. ¹⁵Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. ¹⁶Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága. ¹⁷Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán. ¹⁸Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik. ¹⁹Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. ²⁰Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat. ²¹Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet