BET

⁴Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat. ⁵Körülsáncolt és körülvett engem epével és gyötrelemmel. ⁶A sötétségben adott nekem lakást a rég megholtak között.

GHIMEL

⁷Fallal vett körül, nem mehetek ki, súlyos bilincsbe vert. ⁸Ha kiáltok és könyörgök, kizárja imádságomat. ⁹Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet.

DALET

¹⁰Mint a lesben álló medve, olyan lett hozzám, vagy mint a rejtekén megbúvó oroszlán. ¹¹Ösvényemet eltérítette és összetépett, borzalommá tett. ¹²Kifeszítette íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem.

HE

¹³Veséimbe vágta a nyilait, tegzének fiait. ¹⁴Nevetség tárgyává lettem egész népem előtt, gúnydalt zengenek rólam egész nap. ¹⁵Keserűséggel tartott jól, és ürömmel részegített meg.

VAU

¹⁶Kaviccsal összetörte fogaimat, hamut adott eledelül. ¹⁷Lelkemnek nem volt békében része, elfelejtettem a boldogságot. ¹⁸És most így szólok: „Elhagyott az erőm, és a reménységem is, amelyet az Úrba vetettem.”

ZAJIN

¹⁹Visszaemlékszem nyomorúságaimra, sok sanyarúságomra: csupa üröm és keserűség. ²⁰Lelkem folyvást ezen töpreng, s már-már összeroskad bennem. ²¹Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény:

CHET

²²Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. ²³Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. ²⁴„Az Úr az én osztályrészem – mondja a lelkem –, ezért hát remélek benne.”

TET

²⁵Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. ²⁶Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít. ²⁷Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva.

JOD

²⁸Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr; ²⁹szája érjen le a földig. Talán még van remény. ³⁰Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal.

KAF

³¹Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre. ³²Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában. ³³Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait.

LAMED

³⁴Ha lábbal tiporja valaki az összes foglyot az országban, ³⁵ha az ember jogait megcsorbítják a Magasságbeli színe előtt; ³⁶ha valakit megcsalnak pörében, talán nem látja az Úr?

MEM

³⁷Ki az, aki csak szól és minden létrejön? Ki parancsol, ha nem az Úr? ³⁸Honnét származik a jó is, meg a rossz is, ha nem az Úr szájából? ³⁹Akkor hát miért zúgolódik az ember? Jobban teszi, ha szembefordul vétkeivel.

NUN

⁴⁰Vizsgáljuk meg útjainkat, fontoljuk meg őket, és térjünk vissza az Úrhoz! ⁴¹Emeljük föl szívünket a tenyerünkön Istenhez az égbe: ⁴²Vétkeztünk és lázadoztunk ellened, azért nem bocsátottál meg.

SZÁMECH

⁴³Beburkolóztál haragodba és üldözőbe vettél minket; megöltél könyörtelenül. ⁴⁴Sűrű felhőbe burkolóztál, nehogy áthatoljon rajta imádságunk. ⁴⁵Gyalázat tárgyává tettél minket, a nemzetek söpredékévé.

PE

⁴⁶Kitátotta ellenünk a száját minden ellenségünk. ⁴⁷Rettegés és verem lett az osztályrészünk, pusztulás és romlás. ⁴⁸Patakzik a könny a szememből népem leányának romlása miatt.

AIN

⁴⁹Folyton-folyvást sír a szemem; nincsen nyugalmam, ⁵⁰míg az Úr le nem tekint, és ránk nem néz az égből. ⁵¹Még a szemem is sanyargatja lelkemet, ha látom városom leányait.

CÁDE

⁵²Mint a madárra, úgy vadásztak rám, azok, akik ok nélkül gyűlölnek. ⁵³Verembe taszították életemet, és követ hajigáltak rám. ⁵⁴A víz összecsapott a fejem fölött; így szóltam: „Végem van!”

KOF

⁵⁵Uram, a verem mélyéből nevedet hívtam segítségül. ⁵⁶Meghallottad, amikor így könyörögtem: „Ne zárd be füledet imádságom elől!” ⁵⁷Közel jöttél azon a napon, amikor hívtalak, és így szóltál: „Ne félj!”

RES

⁵⁸Megvédelmezted lelkem ügyét, Uram, megváltottad életemet. ⁵⁹Uram, láttad megaláztatásomat, szolgáltass hát nekem igazságot! ⁶⁰Láttad bosszúálló terveiket, és hogy összeesküdtek ellenem.

SIN

⁶¹Uram, hallottad gyalázkodásukat, és hogy szövetkeztek ellenem; ⁶²amit ellenfeleim suttognak, és amit ellenem forralnak egész nap. ⁶³Akár ülnek, akár állnak: figyeld meg, csak rólam szól gúnydaluk.

TAV

⁶⁴Uram, fizess meg nekik tetteik szerint! ⁶⁵Adj nekik megátalkodott szívet, és legyen rajtuk az átkod! ⁶⁶Üldözd haragodban és irtsd ki őket az ég alól, Uram!

A NEGYEDIK SIRALOM ALEF

4 ¹Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.

BET

²Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.

GHIMEL

³Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.

DALET

⁴A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.

HE

⁵Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik.

VAU

⁶Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.

ZAJIN

⁷Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korallnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.

CHET

⁸Most fekete az arcuk, akár az éjszaka, nem lehet őket felismerni az utcán. Bőrük a csontjukhoz tapadt; kiszáradt, mint a fa.

TET

⁹Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést.

JOD

¹⁰Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején.

KAF

¹¹Az Úr kitöltötte bosszúját, szabad folyást engedett haragjának. Tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.

LAMED

¹²Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erő behatolhat Jeruzsálem kapuin.

MEM

¹³Prófétáinak bűnei miatt, és papjainak gonoszsága miatt történt ez, akik ártatlanok vérét ontották ki a város közepén.

NUN

¹⁴Mint a vakok, úgy bolyongtak az utcán, vérrel szennyezetten, úgyhogy senki sem mert hozzáérni a ruhájukhoz.

SZAMECH

¹⁵„Távozzatok, tisztátalanok!” – kiáltottam rájuk. „Távozzatok! Ne érintsetek minket!” Még ha elmennek is menedéket keresni a népek közé, ott sem hagyják, hogy letelepedjenek.

PE

¹⁶Az Úr tekintete szétszórta őket, többé nem tartotta őket szemmel. Nem tisztelik már a papot, és nem becsülik többé a prófétát.

AJIN

¹⁷Már belefáradt szemünk is, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.

CÁDE

¹⁸Lépteinkre leselkedtek, tereinkre sem mertünk kimenni. Jaj, közel van már a vég! Napjaink meg vannak számlálva! Elérkezett számunkra a vég!

KOF

¹⁹Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok. Még a hegyeken is nyomunkba eredtek, a pusztában meg tőrt vetettek nekünk.

RES

²⁰Éltető leheletünket, az Úr fölkentjét fogságba ejtették vermeinkben, akiről azt mondogattuk: „Az ő oltalmában élünk majd a népek között.”

SIN

²¹Csak ujjongj és vigadj, Edom leánya, te, aki Husz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely: megrészegülsz és szégyenkezel.

TAV

²²Véget ér bűnhődésed, Sion leánya; nem küld már többé számkivetésbe (az Úr), de téged megbüntet gonoszságodért, Edom leánya, feltárja vétkeidet.

AZ ÖTÖDIK SIRALOM

5 ¹Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat! ²Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják. ³Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek. ⁴Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért. ⁵Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. ⁶Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk. ⁷Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét. ⁸Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből. ⁹Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal. ¹⁰Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől. ¹¹Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban. ¹²A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel. ¹³Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban. ¹⁴A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot. ¹⁵Eltűnt szívünkből a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk. ¹⁶Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk! ¹⁷Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk. ¹⁸Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta. ¹⁹De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre. ²⁰Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre? ²¹Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted. ²²Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?

KNB SZIT STL BD RUF KG