Keresés a Bibliában

4Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat. 5Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal. 6Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. (Ésa 5,7;2Kir 21,16) 7Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat. (Sir 1,24) 8Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. (Zsolt 22,3;69,4) 9Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta. (Jób 2,13) 10Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán. (Sir 9,3.16) 11Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem! (Sir 33,7.8) 12Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem! (Zsid 13,17) 13Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. (Csel 20,26) 14Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig. (Sir 18,24;33,12.13) 15Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel. (Sir 1,8) 16És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem. (2Kir 16,8-18) 17És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról. (Sir 1,28) 18És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban. 19Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről! 20Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem. (Ésa 48,4) 21Ezt veszem szívemre, azért bízom. (Hós 4,4) 22Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! (Sir 1,10) 23Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! (2Kir 25,1) 24Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. (Zsolt 16,5) 25Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. (Sir 1,5-13.20.21) 26Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. (4Móz 14,34) 27Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. (Sir 28,1) 28Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. 29Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? 30Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. (Sir,3 5.) 31Mert nem zár ki örökre az Úr. (Sir 22,2) 32Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. (Ésa 54,8) 33Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát. (Sir,3 7. 11.) 34Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát; (Hós 9,3) 35Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt; (3Móz 11,4) 36Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el. (2Kir 21,16) 37Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr? (Ésa 45,7) 38A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó. (Siral 4,4.5;3Móz 26,29) 39Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik. 40Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz. (5Móz 28,64-67) 41Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben. (Sir,3 3.) 42Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg. (Zsolt 106,6; Dán 9,5) 43Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél. (Siral 1,1) 44Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság. (Ésa 1,4;10,5.7) 45Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között. (Siral 4,6) 46Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk. (Jer 7,4) 47Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás. (Jer 29,10) 48Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt. (Jer 9,1;13,17) 49Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése, (Sir 7,4.18) 50Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből. (Jer 15,12) 51Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért. (Siral 2,17;4,11) 52Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül. (Sir 10,19) 53Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám. (5Móz 28,37) 54Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam! (Sir 1,1.2) 55Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből. (5Móz 26,22) 56Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől. 57Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! (Ésa 6,9;42,20; Csel 28,26.27) 58Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet. (Jer 18,12) 59Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet. (3Móz 26,30) 60Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat. (5Móz 2,4.5; Zsolt 137,7;Sir 35,12) 61Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat; 62Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat. (Sir,3 4.) 63Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk. (Sir 5,1-5) 64Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint. (Hós 5,15) 65Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok. 66Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól! (Sir 5,12) 4 1Jaj! de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utcza szegletére. (2Kir 25,4-7) 2Sionnak drága fiait, a kik becsesebbek valának mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának. (Sir,4 4. 6. 9.;2Kir 17,10; Ésa 57,5) 3Még a sárkányok is oda nyujtják emlőiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struczmadarak a pusztában. (Jer 43,5-11) 4A csecsemő nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, a ki nyujtott volna nékik. 5Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utczákon; a kik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik. (Sir 5,1-5;6,8) 6Bizony nagyobb az én népem leányának bűnhődése Sodoma bűnhődésénél, a mely elsülyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé. (1Móz 18,20;19,25) 7Az ő názireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a korál, termetök mint a zafir. (Ésa 45,5.5Móz;28,15-68) 8De most feketébb az ő ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg őket az utczákon; bőrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa. 9Jobban jártak, a kik fegyverrel ölettek meg, mint a kik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, ezek pedig a mező termésének hiánya miatt. 10Irgalmas anyák kezei megfőzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor. (5Móz 28,57) 11Megteljesíté az Úr az ő búsulását, kiöntötte az ő felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait. (2Kir 25,1-11) 12Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin. (Jer 15,1-6;25,8-11) 13Az ő prófétáinak bűne, az ő papjainak vétke miatt van ez, a kik az igazaknak vérét ontották abban. 14Tántorogtak, mint vakok az utczákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették. (Jer 47,3; Ésa 5,28) 15Távozzatok! tisztátalan! kiáltották azoknak; távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig! (Sir,4 4.) 16Az Úr haragja oszlatta el őket; többé nem tekint reájok, mivelhogy a papok orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek. (Sir,4 22. Hós. 6,3.) 17Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, a mely nem szabadított meg. (Siral 2,17) 18Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utczáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk! 19Gyorsabbak valának a mi üldözőink az égnek saskeselyűinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk. (Jer 14,14;28,12-17;29,8-9) 20Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az ő vermeikben, a kiről azt mondottuk: az ő árnyékában élünk a pogányok között. (Jer 52,8-11) 21Örülj és vígadozz, Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, mert még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel. (Ésa 15,2.3; Ámós 8,10) 22Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged száműzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya fölfedi a te bűneidet. (Ésa 40,2; Jer 29,10) 5 1Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! (Sir 20,18) 2A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. (Jer 28,2.3.15) 3Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. (2Kir 25,9) 4Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk. (Jer 27,2;2Kir 21,16) 5Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. (Jer 6,14;28,2-4) 6Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. (Sir,5 25.) 7Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. (Siral 2,9) 8Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. (2Kir 25,7) 9Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. 10Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. 11Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. (Dán 5,5;Sir 20,28.2Kir;21,7) 12A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. (Sir 1,28;3,23) 13Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. (Sir,5 10. Sir 22,22-27.) 14A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni. (Ésa 30,10.11) 15Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. 16Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! (Sir 12,5) 17Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; 18A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! 19Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! (Zsolt 10,16; Jer 10,10) 20Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre? (Jób 23,13; Zsolt 94,7) 21Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. (Jer 31,18) 22Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

KNB SZIT STL BD RUF KG