Keresés a Bibliában

Bizalom Istenben.

4 1Válaszolt, s így szólt a temáni Elifáz: 2Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót? 3Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erőt adtál. 4Buzdító szavad a támolygó támasza volt, az ingadozók térdét megszilárdítottad. 5Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütődsz, hogy terád is rád került a sor? 6Nincsen bizalmad istenfélelmedben, jámbor életedre nem mersz hagyatkozni? 7Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás? 8Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak. 9Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket. 10Ordít az oroszlán, bömböl a nősténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát. 11Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nőstény kölykei szétszélednek. 12Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását. 13Égi álomlátás tarka játékában, amikor mély álom száll az emberekre, 14félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom. 15Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála. 16Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem előtt, és hallottam suttogó beszédét: 17Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt? 18Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót. 19Hát akkor azokban, kik viskókban laknak, kiknek alapjául a föld pora szolgál, kiket összenyomhat, akár egy molylepkét? 20Reggeltől estéig tönkreveri őket, eltűnnek örökre, és ki gondol rájuk? 21Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF