Keresés a Bibliában

24 1Miért nem ad időt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait? 2A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják. 3Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét. 4A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei. 5Mint a vadszamarak, mennek a pusztába – gyermekük éhsége űzi őket oda –, kiaszott pusztában élelmet keresnek. 6A mihaszna ember földjét learatják, ők szüretelik le a gonosz szőlejét. 7Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk. 8Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak. 9Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét. 10Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak. 11Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak. 12A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra. 13Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein. 14Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején, 14betör a házakba, amikor sötét van. 15Az alkonyatot lesi a házasságtörő. „Nem lát meg senki sem” – gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá. 16 16Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 17Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják. 18A világosság elől gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön. 19Hőség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg. 20Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság! 21Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel. 22Hatalma hosszú életet ad az erősnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt. 23Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme őrködik ösvényei fölött. 24Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik, elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt. 25Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF